Nem tudom, merre vagy, de valahol m�r �lsz a vil�gban, �s egy napon te meg �n meg�rintj�k majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most �n. Azt�n majd bemegy�nk a kapun, bet�lt minket a j�v�nk �s a m�ltunk, �s annyit fogunk jelenteni egym�snak, amennyit soha egyetlen ember sem a m�siknak. M�g nem tal�lkozhatunk, nem tudom, mi�rt. De egy nap minden k�rd�s�nkre feleletet kapunk majd. Minden l�p�sem k�zelebb visz egy h�dhoz, amelyen �t kell menn�nk, hogy tal�lkozhassunk. Az embernek a t�rsa: hi�nyzik. Nemcsak akkor, ha a hal�llal elvesztette, de akkor is, ha m�g sohasem tal�lkozott vele. Soha, eg�sz �let�ben!... A t�rstalan ember hozz�szokott ugyan, hogy egyed�l van, hogy lelkileg idegenek k�z�tt �l, megszokja a mag�nyt, mint eszkim� a sarki hideget - de a l�lek m�gis tudja, hogy hi�nyzik bel�le egy darab: hi�nyzik a m�sik fele. �s ez nem csak akkor f�j, ha elvesz�tj�k, hanem akkor is, ha nem tal�ljuk meg!