Az ismeretlen, a rejtélyes és megfoghatatlan,titkos jelenségek, talán mindenkinek történnek az életében, csak nem tudják rá a válaszokat, vagy egész egyszerűen nem is akarják tudni.Sokat hallani arról is, hogy létezik, van internetes szerelem. Vajon ez is a hatodik érzék, a harmadik szemes látás következménye? Találjuk meg a válaszokat közösen, lényegében ezek a dolgok azok, amiért ezt a blogot írom. Nagyon jó érzés szerelmesnek lenni. A szerelem, egyfajta robbanást, lángoló érzelmi töltést ad egész lényünknek, mind szellemi, mind fizikai szinten. Tudjuk, hogy a szerelem nincs korhoz és távolsághoz kötve. Megtalálni a szerelmet a való életben sem egyszerű, hát még a virtuális világban. A Föld lakosainak, érzésem és meglátásom szerint, majd a fele egyedül él. Ma már annyira eltér egymástól az emberek ízlése, világnézeti felfogása a szerelemről, szexuális életről vallott eszményképe, hogy az egymásra találásukra szinte nincs is remény. Az internettel bármilyen távolságokat áthidalhatunk, hiszen nincsenek távolságok. A számítógép használata közben lehetőségünk van arra, hogy új módon kerüljünk valakivel, ismeretlenül is intim kapcsolatba és ez önmagában is egy izgalmas dolog. Sokkal magabiztosabbnak érezhetjük magunkat, hiszen inkognitóban maradhatunk, ameddig akarunk és ettől még vonzóbb a kapcsolat lehetősége is. Vannak személyek, akik a virtuális románcban keresik azt a lehetőséget, ami a fizikai világban hiányzik számukra. És vannak olyanok, akik nem tudnak, vagy nem mernek valóságos intim kapcsolatot kialakítani, számukra a virtuális szerelem pótcselekvésként van jelen. A virtuális szerelmünk beléphet a szobánkba, anélkül, hogy fizikailag is ott lenne, ami így különleges vonzerőt sugároz a másik személytől. Az érzések, amelyeket az internetes érintkezés kivált, valódiak ugyan, de lehet-e ez alapján valóságos szerelmi kapcsolatnak nevezni az olyan üzenetváltás sorozatot, ami soha nem vezet személyes találkozáshoz? Való igaz, hogy testi kapcsolat, de még fizikai közelség sem jöhet létre a virtuális térben. Sajnos elszemélytelenedik a világ, egyre fontosabb lesz, hogy minden gyorsan oldódjon meg. Interneten, könnyebben alakulnak ki érzelmek, mert a szavak mögött nem látni a partner arcát, gesztikulációját, nem lehet érezni a hangsúlyt, így a szeretetéhes, szerelmes ember nagyon könnyen manipulálható. Fizikai szinten, ha mind a két személy szimpatikus egymásnak, létre jöhet belül a szerelem... Gondolkodjunk egy kicsit. Mi az, ami mégis elindít bennünket az éter hullámain keresztül, hogy egy igen erős vonzalmat, szerelmet érzünk a másik iránt? Hiszen soha nem láttuk egymást, azt sem tudjuk, hogy a másik hogy néz ki? Nem tudunk egymásról szinte semmit. És most jött el az a pillanat, hogy azt mondom "szinte" semmit. Itt lép be a hatodik érzék. Igen, minden embernek vannak megérzései, és szinte ahhoz, nem is kell találkozzunk egymással, hogy a másik személyt valamilyen szinten érezzük, lássuk, elképzeljük magunknak. Vannak emberek, akiknek ezek a képességei, sokkal fejlettebb, kifinomultabb szinten vannak, mint másik társaiknak. Ez a belső érzés, belső meglátás, hatodik érzék vezet el bennünket arra a pontra, hogy valamit belül a lelkünk mélyén megindítson, beindítson a szerelem hullámhosszán a másik fél iránt. Elkezd járni a "fantáziánk", hogy milyen is lehet, hogyan is nézhet ki a másik. De, ha megfelelő rutinnal és tapasztalattal rendelkezünk a hatodik érzékekkel kapcsolatban, akkor bizony nagyon élethű képet kapunk a másik személyről. Lehet ez a kép homályos, és lehet egészen tiszta is. Vannak esetek, mikor egy kis idő elteltével, már eljutunk addig a pontig, hogy nem elégszünk meg a puszta írogatással, és kíváncsiságunkat szeretnénk legyőzni, hogy valóban kivel is levelezünk. Ekkor történik meg az, hogy fényképet cserélünk, vagy élve az internet lehetőségeivel, videó hívást kezdeményezhetünk. Itt már ezen a ponton úgymond minden eddigi fátylat lehullajthatunk magunkról, mert feltárul előttünk a való igazság. Ha ezután is szimpatikusak vagyunk egymásnak, akkor jöhet a valós találkozás és dúlhat a szerelem.Vannak olyan kapcsolatok is, amikor megegyezés alapon, soha nem fognak találkozni és soha nem fogják látni egymást. Miért is van ez? Mert az egyik fél független, a másik pedig nem. Akkor miért is lobban szerelemre így két ember egymás iránt? Mi értelme van a szerelemnek? Így csak a vágy marad meg egymás iránt. Tudjuk, hogy nincsenek véletlenek, de az sem véletlen, hogy nem találkozhatunk, nem láthatjuk egymást. Mindegyikőnknek fájdalmas ez így, de örök életünkre lelkiismeret furdalásunk lenne, ha megtörténne az együttlét. Megbeszéltük, hogy egyikőnknek sem lenne jó, ha felborítanánk a családi életét Kedves. Ezt tiszteletben is tartjuk. Az, hogy mit hoz a sors egymás számára, azt senki és mi sem tudjuk. Én annak nagyon örülnék, ha Kedvesem nagyon boldog lenne a családjával, nejével egész életében. Szeretném Kedvesemet nagyon boldognak érezni, látni, vagy így, vagy úgy. Van egy törvény ami így szól: amit és akit eltudsz engedni, az a tiéd. Milyen igaz ez a tanítás. Most kérdezheti nagyon sok ember, hogy akkor miért lobban, gyúl szerelemre két ilyen ember egymás iránt? A válasz nagyon egyszerű. Azért, mert mind a két embernek, azaz nekünk, belül egy űr tátong, hiányzik belőlünk egy bizonyos rész. És ezt a bizonyos részt, hiányt, űrt a másik fél tudja, tudná megadni a számunkra. Hogy mi is az ami után minden ember sóvárog, vágyik, mit is szeretne megkapni? Ez a szerelem, a szeretet, a harmónia, a béke, az érzelem, a kedves szerelmes szép szavak, az odaadás, a testi érintések, simogatások, szeretetteljes érzelmes ölelések,csókok..... Miért így talált meg bennünket, a virtuális életben? Mert az ember legyen mindig nyitott, és lássa meg a lehetőségeket, hogy mit hoz neki a sors, kit állít éppen az élete útjába. Tudjon igent mondani, ha lehet, és tudjon nemet mondani, ha nem szabad. Mindent a becsületesség és szeretet határain belül. Tudom, vannak akik ezt elfogadják és vannak akik nem értenek velem egyet. A szeretet minden emberben ott van. Valaki kinyitotta szíve kapuját, engedi önmagából kiáradni a szeretetet, valaki pedig szíve keménysége, a meg nemértés és önzőség miatt nem tud megnyílni a másik felé. A szeretetem örökké megmarad feléd, azt mindig is adhatjuk egymásnak.Sok hosszú év oly gyorsan elszelelt, S elmondhatom-e, hogy ismertelek? Leírható az emberi lélek, Mint egy matematikai képlet, Vagy csak emlék, könny és mosoly vagyunk, Melyet majd egymást szívében hagyunk? Lesz-e arcunk egy, tíz, s húsz év múlva, S ha látlak, megismerlek-e újra? Jelent-e majd valamit a nevünk, Ha majd fáradt, bús felnőttek leszünk? Mesél-e majd rólunk a Balaton, A magyar és idegen tájakon, Ahol jártunk, ott lesz-e majd egy jel, Hogy mi mind barátok voltunk egyszer? És az ablakon az esőcseppek, S a hó, a jég mindent eltemetnek, Vagy egy szűk kis csapást mégis hagynak, Melyen az emlékek indulhatnak? Végtelennek látszanak a percek, Miközben magamban így merengek, De számít-e az emlékek árja Ily egyszerű szavak közé zárva? Mielőtt dalom megszakítanád, Ezt neked ajándékként nyújtom át, Emlék***zlányként, s hogy ez az ének Emeljen gátat a feledésnek.

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen. Csalódtam sok mindenkiben, és a legjobban én sérültem. Csak egy kérdés: mi értelme bízni az emberekben? Nem igaz, hogy az ember a szenvedéstől megtisztul, jobb lesz, bölcs és megértő. Az ember hideg lesz, beavatott és közömbös. Amikor leejtünk egy poharat vagy egy tányért, hangos csörrenéssel törik össze. Amikor egy ablak vagy egy asztal törik el, vagy amikor egy kép leesik a falról, mind-mind zajt csap. De a szív, amikor összetörik, semmilyen hangot nem ad ki. (...) Hallgat, hogy azt kívánjuk, bárcsak szólna valami, hogy elterelje a figyelmünket a fájdalomról. Ha ad is hangot, az a belső hang. Üvölt, de nem hallja más, csak te. Olyan hangosan, hogy belecsendül a füled, hogy megfájdul a fejed. Fel-alá csapkod a mellkasodban, mint egy fogságba esett hatalmas fehér cápa, ordít, mint egy kölykétől megfosztott anyamedve. Így néz ki, így hangzik, csapkodó, rettegő, csapdába esett vadállat, ordít érzelmei rabjaként. Ez van a szerelemmel - senki sem érinthetetlen. Annyira vad és annyira nyers, mint amikor a nyílt sebet tengervízbe mártják. De amikor eltörik, mégis hallgat. Te csak ordítasz tovább odabenn, de senki se hallja. A felejtést és érzékelést illetően a következő megfigyeléseket gyűjtöttem össze: (...) a jót hajlamos vagyok abban a pillanatban elfelejteni, amikor megtörténik, a rosszat nem: emlékszem minden neheztelésre, mellőzésre, visszautasításra, amikor megfeledkeztek rólam, átnéztek rajtam, vagy faképnél hagytak. A jóra talán ezért nem marad szabad agykapacitásom. Éld az életet, mely egy érdekes utazás, viszontagságokon át. De hogy ez az utazás, hogy végződik, az ma csak rajtad múlik. Ha földre rogysz, úgy érzed feladod. Ha kemény idők járnak, az nem a vég. A kérdés egyszerű: „erősen fejezed be?” Kezdem megérteni, hogy az egész élet csak egy játszma, amelyet olyan ügyesen és jól kell megjátszanom, hogy örömöm teljék benne. Ha vesztek, vállat vonok és nevetek, ha pedig nyerek, ugyancsak nevetek. Bárhogy is van, azon leszek, hogy tréfásan fogjam fel a dolgokat. Nincs a reggeli "Ajj máár, mit vegyek fel?" - viszont nincs az esti "Na mit vegyek le" sem. Nincs a reggeli másfél óra fürdőszoba foglalás - viszont nincs az esti zuhany alatti finom csókolózás. Nincs a"Hol voltál és kivel, miért késtél Édesem" - viszont nincs az "Itthon várlak meztelenül, nagyon siess" :P Nincs a minden apróságon való veszekedés - viszont nincs az utána lévő békülős szeretkezés. Nincs, amikor az egész lakás női parfümben tobzódik - viszont nincs az Ő illata a párnán, amin alszik... Nincs, amikor a bizonyos napokon csak Te Lehetsz a hibás - viszont akkor nincs a kis kifli nagy kifli összebújás! Nincs a "van egy szerelmes film a moziban, menjünk, nézzük meg" - viszont nincs, akivel a "Filmet" együtt élhesd meg! Nincs, aki azt mondja: Elegem van, gyűlöllek! - viszont nincs aki szerelmesen a szemedbe nézve kimondja a legszebb szót: "SZERETLEK" ! 'Nincs olyan, hogy vissza út, amin elindultál folytasd, ne add fel, már ne. Milyen lenne, ha fognál egy csokoládét, megkezdenéd és otthagynád, majd egy új csokoládéba kezdenél, és azt is otthagynád, majd egyre több otthagyott csokoládé lenne, és azon kapnád magad, hogy elfogyott az új, megkezdetlen csokoládé. Pontosan így van az élet útjaival is. Feladunk egyet, feladunk kettőt, de mindet nem tudjuk feladni, akadály nélküli út nincs. Csalódás, küzdelem, kisebb szélviharok vannak, de minden küzdelem után ott a happy end, és a kitisztult kék ég a gyönyörű szivárvánnyal. Végig kell menni a tüskés, szúró ösvényen, ahhoz, hogy a mesés tisztásra eljuthassunk.'A tökéletes semmi is túl sok lenne, ahhoz képest, ami most a birtokunkban van. (...) Kötődünk, valami senki számára nem látható szálakon. Ránt valami misztikus erő hozzád, és irányíthatatlan vagyok, meg végtelenül kiszolgáltatott. Az illata. Nem a szeme vagy a járása, még csak nem is a hangja, hanem az illata. Mikor elment mellettem. nem néztem a szemébe. Nem akartam a szemébe nézni, mert azt hittem fájni fog. Még a testéről is elkaptam a tekintetem, nem akartam látni a mozgását. A zajokat kizártam, így a hangját sem kellett hallanom. De nem számoltam valamivel. valamivel, ami milliónyi emléket csalogatott elő a szívemben gondosan lelakatolt dobozból. Az illatával. nem értetted meg soha, ki voltál nekem. de tudod mit? ne is értsd meg már! Egy jó dolog van a zenében: ha üt, akkor nem érzel fájdalmat. Elengedni valakit egyik legnehezebb dolog. Elengedni valakit, aki fontos neked; akihez kötődsz; aki iránt erős érzéseket táplálsz; akivel megannyi közös, boldog emléked van; akit nem tudsz és nem is akarsz elengedni, hiszen mióta ismered csak Ő létezik számodra. A legnehezebb dolog elfogadni, hogy neki nem te kellesz már, hogy ő tovább lépett és csak te szorongatod megannyi közös perceteket… Ha valamihez vagy valakihez kötődsz, akkor elhiszed, hogy ez a tárgy vagy személy tehet téged teljessé. A kötődéseink tartanak minket életben. Ezek adnak erőt, hogy megtartsuk, amink van, vagy hogy elérjük kitűzött céljainkat. De az is előfordulhat, hogy parkolópályára állítanak, meggátolják, hogy továbblépjünk. Fura, hogy milyen közel van néha a múlt. Néha úgy tűnik, mintha elég lenne kinyújtani a kezed, hogy megérintsed. Csak… Csak ki akarná ezt igazán? "Amikor egy számodra fontos személy kilép az életedből,az egy leírhatatlan érzés. Mintha egy részed elveszett volna. Ha Rá gondolsz a gyomrod még mindig görcsbe rándul és a szíved elszorul. Visszaemlékszel az együtt töltött időkre ; ahogyan ölelt,ahogy gyengéden megcsókolt,lágyan a füledbe suttogott,ahogy megsimogatta az arcod,ahogy beletúrt a hajadba,fogta a kezed,fárasztó vicceket mesélt,vagy csak szótlanul ültetek egymás mellett..De ott volt. Veled volt,s te azt hitted nincs mitől félned. Tévedtél! Ő elment és magával vitt minden szépet..Ma már fájnak az emlékek és ki egykor az életet jelentette számodra,most a pokolba taszít. Nem érted mi történt,csak ülsz csöndben és sírsz. Üvöltenél,de nem tudsz,mert keserű könnyeidtől fuldokolsz

A legmélyebb és legrégebbi vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. Ettõl kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nõ elkezd játszani!! Ez egy különleges képzelt világ kitalált nevekkel..melyek mögött valós emberek ülnek...valós indítékkal. Lehet ez párkeresés, sexpartner keresés, perverzitás, unalom és barátkozás.Egy dolog a fontos, hogy tartsuk egymást tiszteletben...ez csak a chat.hu. "Hadd mondom el hát milyen is ez a világ, egyik sem ismeri a másikát. Közben mindegyik azt kutatja milyen ő, hogy ne legyen összetéveszthető...s folytatva neked milyen is ez a világ a történetekben van valami egyformaság.ó, ő a naív szőke nő, fekete démon, ostorral fenyítő. S folytatva tovább milyen is ez világ..megtalálod a sátán és drakulát a hős rómeót és júliát. Hát szállj most el a bánat elől, nézz csak szét a párkeresőn...nézz, nézz most valaki után a neten.Mindig akad valaki ki pár órára jó,.és mindenre hajandó veled, mert Te vagy a hím egyed...a jöhet a gyors sexchat-Elek. Nagyon tág a cybervilág, csak figyeld meg a pasik tipusát. Gátlásod vagy sportot űz, romantikus, vagy szadista, impotes de.sportmultja van és jól keres. Oly édesek a sexéhesek, jól táncoló szerelmesek. Ez a chat gyerekek!,, vannak hangok, amikhez nem kell fül vannak képek, amikhez nem kell szem vannak simogatások, szavak nélkül Szavakon túl van a lélek ,ami nem betűkből áll. Amit érezni lehet csupán, de tapintani nem. Az lát igazán ,aki a szavak fala mögé is képes látni. A szó lehet tégla egy falban, ami elzár, eltakar. Lehet tégla egy falban, ami magasabbra emel, hogy csodát láss. A szavak mosolyoghatnak, miközben marnak.. és pofon ütve simogathatnak, mert érted szólnak és neked. A szó lehet magányos, mindennél többet mondva, és lehet regény, súlytalanul.. A szó kincs és büntetés, teher és áldás. A szavakon túl vagyunk önmagunk. "Álarcos bál zárt ajtók mögött. harctánc a prédák és a hajtók között.... Álomvilágból ültess csodát, jó szívvel ápold, hogy nőjjön tovább. Vár még varázs s nem csak olcsó csalás. De tűz kell nem parázs... Adj esélyt a rejtett álmoknak... Túl gyors hajó könnyen téveszt irányt....,, Egy kép sokat számít... igen. Én is hiszek ebben! De abban nem, hogy az első nekifutásra kellene.Ha a gondolataid nem tetszenek , akkor az arcod , az alakod hiába.

Nem érdekel, hogy mibõl élsz. Azt akarom tudni, hogy mire vágysz, és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával, Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy hülyének néznek a szerelmed miatt, az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj. Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal. Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját, Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben, és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal, az enyémmel vagy a tieddel, hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél, vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk az emberi lét korlátaira. Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek, hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni az árulás vádját azért, hogy ne áruld el saját lelkedet. Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is, ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétébõl ered-e az életed. Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal, az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy IGEN !! Nem érdekel, hogy hol élsz, vagy hogy mennyit keresel. Azt akarom tudni, hogy fel tudsz-e kelni egy szomorúsággal és kétségbeeséssel teli éjszaka után, fáradtan és csontjaidig összetörten és ellátni a gyerekeket? Nem érdekel, hogy ki vagy, és hogy jutottál ide. Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tûz középpontjában anélkül, hogy visszariadnál. Nem érdekel, hogy hol, mit és kivel tanultál. Azt akarom tudni, hogy mi tart meg belülrõl, amikor minden egyéb már összeomlott. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni saját magaddal, és hogy igazán szeretsz-e magaddal lenni az üres pillanatokban.

Hiányzol. Nem vagy itt. Ilyenkor úgy érzem, énbelőlem is hiányzik valami. Vagy valaki. Ha arra gondolok, mi lenne, ha itt lennél. Nem kellene több, csak hogy itt legyél mellettem. Leülnél velem szemben, és néznél.Bárhová...Mindegy,de itt lennél….Mert a szememben könnyek izzanak, mert tudom, hogy nem vagy itt. Csak a gondolatom játszik velem, megint. De én akkor is veled akarok lenni. De várok, és mindig csak várok, és már szükségem van rád, mint már annyiszor lett volna, de nem jöttél, és én magam alá kerültem, de vártam, vártalak, mert hiányoztál. És most nem vagy itt. Azt hittem, dúdoltál nekem, de csak a szél zúgott odakint. Azt gondoltam, velem vagy, de csak a gondolatom játszott velem. Úgy hittem, te érintesz meg, de csak parázs pattant a kezemre. Abban reménykedtem, te nézel rám, de csak a csillagokat néztem. Hiányzol.