Lek�zdeni a szerelmet, a v�gyat… �jra hidegnek �s ridegnek lenni… Nem �rezni semmit, csak veget�lni… Erre v�gyom megint! V�gyom a nem l�t, a nem �rz�s, biztons�gos, �s s�rthetetlen burk�ra! Nem kapni semmit, mert akkor adni sem kell! Nem v�rni semmit, nem f�lni a bizonytalans�gt�l, csak lenni, �s elm�lkedni sorsunk siv�rs�g�r�l. Saj�t magunk okozta sebeinket nyalogat�sa, az �nsajn�lat biztos m�lys�ge, ez az, ami eddig �rtelmet adott az �letnek. Most? Most a nap be akar s�tni az ablakon. Mit kell tenni? Elfutni? Maradni? Leh�zni a red�nyt, vagy egyenesen belen�zni a vak�t� f�nybe? De mi van, ha annyira elvak�t a f�ny, hogy m�r magad k�r�l semmit nem l�tsz?! Mi van, ha a f�ny er�sebb, mint te?! Elvak�t, megvak�t, majd lemegy! Nem t�r�dve azzal, hogy te m�g v�gyod, hogy s�ss�n, te m�g szeretn�l melegedni a f�ny�n�l. Egy vigaszod van… Reggel tal�n �jra ugyanazzal a melegs�ggel fog r�d ragyogni. Ha nem? Remeg� sz�vvel k�mleled az eget. V�rod, hogy mikor t�z m�r �t a s�t�t fellegeken a nap. M�g n�zed, arcodon k�nnyek gurulnak v�gig, mert �rzed a nap gonosz j�t�k�t. �rzed, hogy az�rt sem fog s�tni. De te sz�tlanul, s�v�rg� l�lekkel, csak az eget k�mleled. Halkan rebeged k�ny�rg�sed… Sz�p lassan minden szel�ds�ged, �s �nuralmad elvesztve, m�r toporz�kol benned a dac. Fell�k�d a k�r�l�tted l�v�ket, �s keresed a vissza-vezet� utat. �jra v�gysz a biztons�gra, a csendre. Keresed a r�gi v�gytalan, sz�rke �leted. Hisz ott nincsenek sz�nek. Nincs j�, �s rossz, csak �tlagos. De szemed az ablakon, �s v�rod a napot…