Rejtve mindenkit�l egy sz�l magammal ki�l�k a vil�g legkeskenyebb perem�re szeretni a napot �s azt a valamilyen apr� titkot ami tegnap csak �gy kiosont �s n�lk�led hagyott..." "Az �vszakok �pp�gy vonz�dnak egym�shoz, mint a f�rfiak �s a n�k, hogy kigy�gy�ts�k egym�st a t�lz�sokb�l. Ha a tavasz csak egy h�tn�l is tov�bb marad, mint amennyit kellene, �hezni kezd a ny�rra, hogy az v�get vessen az �r�k�s �g�ret napjainak. A ny�r azt�n a maga idej�ben izzadni kezd, hogy valami kioltsa a forr�s�g�t, majd a legl�gyabb �sz is belef�rad egyszer a gy�ng�ds�gbe, �s v�gyakozni kezd a fagy gyors, harap�s �rkez�s�re, ami majd v�get vet a gy�m�lcs�z�snek. M�g a t�l is - a legkem�nyebb, legk�rlelhetetlenebb �vszak - �lmodni kezd a l�ngr�l, amely majd felolvasztja, amint a febru�r tovav�nszorog. Id�vel minden kif�rad, �s az ellent�t�t kezdi keresni, hogy az megmentse �nmag�t�l.