A szerelem az, amikor R� gondolsz, �s megsz�lal a legszebb zene a bens�dben. A szerelem az, amikor �gy �rzed, sokkal jobb emberr� tett, mint amilyen magadt�l valaha is lehett�l volna. A szerelem az, amikor �rtelmetlennek �s idegennek t�nik mindaz, ahol vagy, egyszer�en az�rt, mert � nincs ott. A szerelem az, amikor hirtelen meg�rzed: � most valahol messze szomor�, tal�n baj is �rte, �s ami�rt nem lehetsz mellette, csak j�rk�lsz fel-al� tehetetlen�l a szob�dban. A szerelem az, amikor sok�ig ronda sz�rke �rnyalat�nak t�nik az �sszes t�rgy a k�rnyezetedben, �s azt�n el�g egy p�r szavas �zenet, hogy hirtelen megjelenjen egy man�, a kez�ben var�zsecsettel, �s a munk�ss�ga nyom�n egyszerre minden visszanyerje az eredeti sz�n�t. A szerelem tulajdonk�ppen megfoghatatlan. De �ppen ez a titokzatos valami n�, gyarapszik egyre bennem. Feledteti velem otthonomat, ap�mat, any�mat, elb�d�t, ha r�d n�zek �s boldogs�ggal t�lt el. M�g az �hs�gr�l, a hidegr�l �s betegs�gr�l is megfeledkezem. Azt hiszem, ez a szerelem. Keresem azt, aki szerethet engem, aki tal�n megl�tja a j�t bennem. Valahol v�r, hogy v�gasztaljon, Mag�hoz h�z, hogy marasztaljon. Keresem azt, aki �gy elfogad, Aki tal�n v�gig mellettem marad. Elviseli sz�mtalan hib�mat, Felvid�t ha marcangol a b�nat. Keresem azt, aki kieg�sz�t, aki minden akad�lyra felk�sz�t. Ha megtal�ln�m megtartan�m, Mindenkin�l fontosabbnak tartan�m. Keresem azt, aki tal�n nincs, Pedig nekem � lenne a legdr�g�bb KINCS!