A szerelem az, amikor R� gondolsz, �s megsz�lal a legszebb zene a bens�dben. A szerelem az, amikor �gy �rzed, sokkal jobb emberr� tett, mint amilyen magadt�l valaha is lehett�l volna. A szerelem az, amikor �rtelmetlennek �s idegennek t�nik mindaz, ahol vagy, egyszer�en az�rt, mert � nincs ott. A szerelem az, amikor hirtelen meg�rzed: � most valahol messze szomor�, tal�n baj is �rte, �s ami�rt nem lehetsz mellette, csak j�rk�lsz fel-al� tehetetlen�l a szob�dban. A szerelem az, amikor sok�ig ronda sz�rke �rnyalat�nak t�nik az �sszes t�rgy a k�rnyezetedben, �s azt�n el�g egy p�r szavas �zenet, hogy hirtelen megjelenjen egy man�, a kez�ben var�zsecsettel, �s a munk�ss�ga nyom�n egyszerre minden visszanyerje az eredeti sz�n�t. A szerelem tulajdonk�ppen megfoghatatlan. De �ppen ez a titokzatos valami n�, gyarapszik egyre bennem. Feledteti velem otthonomat, ap�mat, any�mat, elb�d�t, ha r�d n�zek �s boldogs�ggal t�lt el. M�g az �hs�gr�l, a hidegr�l �s betegs�gr�l is megfeledkezem. Azt hiszem, ez a szerelem. Keresem azt, aki szerethet engem, aki tal�n megl�tja a j�t bennem. Valahol v�r, hogy v�gasztaljon, Mag�hoz h�z, hogy marasztaljon. Keresem azt, aki �gy elfogad, Aki tal�n v�gig mellettem marad. Elviseli sz�mtalan hib�mat, Felvid�t ha marcangol a b�nat. Keresem azt, aki kieg�sz�t, aki minden akad�lyra felk�sz�t. Ha megtal�ln�m megtartan�m, Mindenkin�l fontosabbnak tartan�m. Keresem azt, aki tal�n nincs, Pedig nekem � lenne a legdr�g�bb KINCS!

Nem tudom, merre vagy, de valahol m�r �lsz a vil�gban, �s egy napon te meg �n meg�rintj�k majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most �n. Azt�n majd bemegy�nk a kapun, bet�lt minket a j�v�nk �s a m�ltunk, �s annyit fogunk jelenteni egym�snak, amennyit soha egyetlen ember sem a m�siknak. M�g nem tal�lkozhatunk, nem tudom, mi�rt. De egy nap minden k�rd�s�nkre feleletet kapunk majd. Minden l�p�sem k�zelebb visz egy h�dhoz, amelyen �t kell menn�nk, hogy tal�lkozhassunk. Az embernek a t�rsa: hi�nyzik. Nemcsak akkor, ha a hal�llal elvesztette, de akkor is, ha m�g sohasem tal�lkozott vele. Soha, eg�sz �let�ben!... A t�rstalan ember hozz�szokott ugyan, hogy egyed�l van, hogy lelkileg idegenek k�z�tt �l, megszokja a mag�nyt, mint eszkim� a sarki hideget - de a l�lek m�gis tudja, hogy hi�nyzik bel�le egy darab: hi�nyzik a m�sik fele. �s ez nem csak akkor f�j, ha elvesz�tj�k, hanem akkor is, ha nem tal�ljuk meg!